KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Balázs Béla filmkritikái – először magyarul

A kritika kritikája

Balázs Béla

 

A „Neue Freie Presse” filmszemle rovatában a Das Recht der ersten Nacht című filmről közölt bírálatban a következők olvashatók:”A filmnek lehetőleg tartózkodnia kell a műtermekben készülő felvételektől, és a lehetőségekhez képest a maga valóságában kell ábrázolnia a természetet. Hiszen ebben rejlik varázsos és egyedül csak reá jellemző hatásának a titka.”

A filmművészet modern fejlődése úgy tetszik teljesen megfeledkezett erről a dramaturgiai törvényről. (Vagy a filmművészet dramaturgja volt az?) Ugyanis a film modern technikája „lehetőleg tartózkodik” a szabadban készülő felvételektől, és mindent a műteremben épít fel, ha lehet a kertet és a nyílt utcát is. Ma már a természetről készülő felvételeket sem készítik reflektor nélkül. Bécsben is a következő napokban nyitja meg kapuit a Vita filmtársaság hatalmas és csodálatos mesterséges fénnyel dolgozó műterme.

A dolog ugyanis a következőképpen áll. Az expresszionizmus, azaz a természet stilizálása (ezt az említett filmszemle rovat hol az egekbe dicséri, például a Caligari kapcsán, hol pedig pocskondiázza), feltétele annak, hogy a film műalkotás legyen. A filmbéli természet nem semleges valóság, hanem egy jelenet miliője, háttere, és ez adja meg, emeli ki és festi alá egy jelenet hangulatát. Ahogyan a festészet is azáltal művészet, hogy a természetet nem másolja fotográfiai hűséggel, úgy a film operatőrének is az a paradox feladata van, hogy felvevőgépével a hangulat képeit fesse. Ez elérhető egyrészt a motívumok és a beállítások megválasztásával, másrészt a művészi megvilágítással és éppen azáltal, hogy a műteremben stilizált természetet építenek fel. A lényeg az, hogy az egész kép azonos szellemből fakadjon, hogy a miliő, a természet ugyanazt az átszellemített fiziognómiát mutassa, mint a színész arcjátéka.

 

Der Tag, 1923. szeptember 21.

Zalán Péter fordítása


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 05. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6692