KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zsákutca

Hollós László

 

Jan Sztrejcs, az egyik legismertebb lett rendező művében részletesen elemezhetném a túlbonyolított elbeszélésmódot, az ügyetlenül felépített, érzelgős és hihetetlen jeleneteket, a rengeteg közhelyet, a kezdetleges operatőri munkát, de minden bírálatnál többet mond maga a történet.

Egy Rigában élő fiatal házaspár luxuskocsiján hazatér luxuslakásába. A feleség könnyes monológjából megtudjuk, hogy csak élete kockáztatásával szülhetne gyereket. Aztán az eddig gyermekért sóvárgó mérnök-férjet látjuk; amint éppen egy négy év körüli fiúcskát fürdet. Értetlenül pillantunk szomszédunkra: hogyan, hát ez az ő gyerekük, vagy talán örökbe fogadták? Ismét feltűnik a feleség, és eszelősen követni kezd egy kisfiával kétségbeesetten menekülő nőt. Teljes a zűrzavar. A rendező is érezheti ezt, mert lassan felhagy a különböző idősíkok keverésével, fényt derít a rejtelmekre.

Hősnőnk korábban valóban szült egy gyermeket, ám „félreértések” következtében azt hitte: csecsemője meghalt. Mi sem természetesebb hát, titokban gyorsan örökbe fogadott egy másikat. Pár nap múlva aztán kiderült, ismét tévedés történt, gyereke mégis él. Az asszony kétségbeesett (?), nem merte (?) bevallani férjének a „csalást”, és – igaz, hosszú vívódás után – inkább lemondott (!) saját fiáról.

Ennek a műnek az eredeti címe Emlékezni vagy elfelejteni. A filmre nézve a válasz egyértelmű. Elfelejteni. Amilyen gyorsan csak lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6842