KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Lajta Andor

Zalán Vince

„Néhai férjem, Lajta Andor születésének 1981. április 22-én van kilencvenedik évfordulója” – írja levelében a magyar újságírás és filmélet kiemelkedő képviselőjének özvegye.

Bár folyóiratunk ritkán foglalkozik különböző évfordulókkal, ez alkalommal mégis kivételt teszünk: szeretnénk emlékeztetni olvasóinkat Lajtai Andorra, akit oly igazságtalanul feledni látszik a köztudat, de a szűkebb szakma is.

A bécsi születésű Lajta Andor Szombathelyen, a Vasvármegyénél kezdi újságírói pályafutását. Az első világháború kitörésekor behívják katonának, de rövidesen betegség miatt leszerelik. Ezután jelennek meg filmmel foglalkozó cikkei (Mozi Világ), s 1919-ben lát először napvilágot az általa szerkesztett Filmművészeti Évkönyv, amely – a magyar filmélet-filmtörténet páratlan vállalkozásaként – 1949-ig (!) évente megjelenik. 1928-ban megalapítja a Filmkultúra című szaklapot, amelyet tíz év múlva betilt az Imrédy-kormány. 1944 októberében a nyilasok Isaszegre hurcolják, majd az óbudai téglagyárba; egy, a portugál követségen dolgozó barátja menti meg a biztos haláltól. A felszabadulás után minden erejét a magyar filmarchívum megteremtésének, színvonalas működtetésének szenteli.

Két kötete is megjelent: 1942-ben A tízéves magyar hangosfilm és 1946-ban Az 50 éves film története. A magyar film története című 800 oldalas munkája mindmáig kiadatlan.

1962. március 21-én halt meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7513