KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/április
FILMSZEMLE
• Szabó Miklós: Tábori palackposták Történelmi dokumentumfilmekről
• Kovács András Bálint: Miért az ávósok? A történelem visszavétele
• Almási Miklós: Vadászjelenetek Felső-Magyarországon Tüske a köröm alatt
• Ágh Attila: Az igazán nagy ügyek A mi kis ügyeink
FESZTIVÁL
• Koltai Tamás: Kis lokál a pesti Brodway-n Miss Arizona
• Koltai Ágnes: Rejtő Jenő velünk van Beszélgetés Szomjas Györggyel

• Kovács Ilona: A gondola alakú hamutartó Ernst Lubitsch filmvígjátékai
• N. N.: Ernst Lubitsch fontosabb filmjei
• Nagy Zsolt: Mechanikus Mikulás Brazil
• Hirsch Tibor: Bolondok vagy csak meztelenek? Spielberg bíborszínei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Vidéki vasárnap
• Schreiber László: Szeleburdi vakáció
• Szemadám György: A bolygó neve: Halál
• Vida János Kvintus: Élethalálharc
• Schreiber László: Az utolsó csillagharcos
• Gáti Péter: Világautó
• Nagy Zsolt: Üdvözítő kegyelem
• Tamás Amaryllis: A kíméletlen
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Rosszkedvűek a srácok Torino
• Bikácsy Gergely: Máshol Rio de Janeiro
KÖNYV
• Koltai Tamás: Egy ember, aki nevetett
KRÓNIKA
• N. N.: Konferencia

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Kultúrtévé

Szupergettósítás

Schreiber András

Mostoha helyzetben a kultúra a magyar televíziókban, még az elsőszámú közszolgálati csatorna is az éjszakai műsorsávba száműzi.

Nincs igazi kulturális híradás a hazai televíziókban. Háttérműsorok vannak, ezeket is egyedül a közszolgálat vállalja magára – persze botorság lenne számonkérni a kereskedelmi televíziókon a kulturális műsorszórást, nem érdekük, nem feladatuk, a szellemi alsóra vetkőzött nézőt szolgálják, lehetne ezen keseregni, csak nem érdemes. A közszolgálati televíziózásnak azonban elsődleges, kiemelt feladata lenne a kultúra (úgy is, mint közkincs) szolgálata, terjesztése. Volt még nem is olyan régen erre egy műsor a Magyar Televízióban, a Kultúrház, amely változó színvonalon ugyan, a naprakész felkészültség illúzióját keltve, de mégis a köz szolgálatának igényétől hajtva számolt be a fontosabb kulturális történésekről. A kezdetben (hat évvel ezelőtti indulásakor) naponta kétszer 25 percben jelentkező műsor később napi 12 percesre zsugorodott, kiegészítve egy hétvégi, majd’ egyórás magazinnal; végül már csak ez utóbbi maradt, egészen az új, őszi műsortervig. Megszűnését nem indokolta a köztévé vezetése, „a politikai paletta egyik oldaláról sem gyakoroltak nyomást a tévévezetésre a műsorral kapcsolatban, a Kultúrház mégis fokozatosan teret (műsoridőt, műsorkészítőket és büdzsét) veszített” – írta a Népszabadság augusztusban.

Lehettek fenntartásaink a műsort illetően, de az kétségtelen, hogy nem csak a Kultúrház vesztett teret a csatornán, hanem a kultúra is. Persze, kiváltották új műsorokkal, az Aranymetszés címűt az MTV kommunikációs osztálya például még úgy harangozta be, hogy a közszolgálati csatorna „készül egy új, a jelenleginél szélesebb merítésű, frissebb, gazdagabb tartalommal szerkesztett kulturális műsorral”. Néhány adás után is megállapítható, hogy az Aranymetszés porosabb a Kultúrháznál, ráadásul kevesebbet markol, és kevesebbet is fog. A kisebb merítés – eltekintve az indulás előtt kikiáltott cél elhomályosulásától – indokolható természetesen azzal is, hogy az Aranymetszés mellett megmaradt a Záróra (az m2-re száműzve), és megjelentek új, tematikus kultúrperiodikák, mint például a Szélesvászon, amelyek kiegészítik, szélesítik a kulturális közszolgálatot.

Apropó Szélesvászon. Beharangozó szövege szerint „jelenleg szinte az összes nagy televízió műsorkínálatából hiányzik az a magazin, amelyik amellett, hogy bemutatja az aktuális mozis, dvd- és televíziós újdonságokat, közszolgálati csatornához méltóan a vizuális kultúra mindennapi életünkre gyakorolt különleges hatásával is foglalkozik”. Az MTV tehát felismerte, hogy a mozgóképkultúrával foglalkozni kell (tegyük hozzá, kissé amnéziásan, pár éve még vasárnap délután sugároztak mozimagazint), ugyanakkor a műsor promócióját tisztán piaci alapokra helyezte, és ez némiképp ellentmond annak, hogy közszolgálati televízióhoz méltóan végzi a dolgát. Ha igaz Kolozsi László következtetése, és miért ne lenne az, „a köztévét a felháborodva elkapcsolóknak tartják fenn” (Filmvilág 2005/5) – azaz, az MTV egész nyugodtan figyelmen kívül hagyhatná, mivel foglalkozik a kereskedelmi média, elég, ha teszi a dolgát, és szórakoztatás helyett szórakoztatva tájékoztat. A kulturális háttérműsorok pont erre valók.

A háttérműsorok azonban csak az éjszakai műsorsávba férnek be, éppen azért, mert valami olyasmit taglalnak, amiről a néző már hallott, ismer, benne van a köztudatban, de igényel némi plusz magyarázatot. A napi hírszerkesztés azonban elmegy a kulturális történések mellett, pontosabban, valami egészen rendkívülinek kell történnie ahhoz, hogy akár a Híradóban, akár más közéleti műsorban szó essen róla. A háttérműsorokat rendre éjszaka sugározzák. Érthető, nem szorul különösebb magyarázatra. Az már inkább, hogy a háttérműsorok fenti hipotéziséhez híven miért nincs naprakész kulturális híradás. Miért nem fér bele – a sporthírek mintájára – napi egy percbe az aktuális események beszámolója. Miért ne lehetne érdekes, hogy mi történik a kulturális szcénában, miért feltételezik a hírszerkesztők, hogy a néző csak a politikára, természeti katasztrófákra, családi vérengzésekre, bulvár-tragédiákra nyitott. Ha már megteszi, miért úgy versenyez az egykor kiváló MTV-híradás a kereskedelmi médiával, hogy kullog utána és híradás helyett szenzációterjesztésre rendezkedik be? Miért gettósítja éppen a köztévé a kultúrát?

Az MTV új kulturális műsora indulásakor felmondta a leckét: „a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbhoz, ahogy a nagyobb az egészhez”. Még mindig igaz, hogy a néző számára csak az létezik, amit a tévében lát. Nem ártana figyelembe venni, hogy a kisebb rész feldarabolásával, fokozatos zsugorításával, és módszeres elrejtésével előbb-utóbb az egész is elvész.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10332