KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

9

Alföldi Nóra

– amerikai, 2009. Rendezte: Shane Acker. Írta: Shane Acker történetéből Pamela Pettler. Zene: Deborah Lurie. Vágó: Deborah Lurie. Gyártó: Focus Features / Relativity Media / Starz Animation / Tim Burton Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 79 perc.

A 9 címet viselő fantasy kilenc darab robotizált babzsákbaba megpróbáltatásairól mesél: az alapszituáció azonban ne tévesszen meg egyetlen báránylélekért küzdő szülőt sem. A gigantikus lencséken át pislogó cuki figurák ugyanis az emberiség utolsó képviselői az apokalipszis után magányosan rozsdásodó földbolygón (mindjárt az első öt percben láthatunk is egy oszladozó holttestet). A világvégét a terminátori jóslat okozta: egy szuperrobot, mely – a heraldikai szimbólumok sugallata szerint – egy fasiszta-milicista államhatalom kezeibe került, s miután a homunculus agresszív öntudatra ébredt, az általa gyártott vas-szörnyetegek segítségével minden élőlényt elpusztított, lerombolt, lakatlan városokat és egy rakás ócskavasat hagyva maga után.

Shane Acker saját 2005-ös rövidfilmjét Tim Burton és Timur Bekmambetov segedelmével hizlalta nagyjátékfilmmé, a már meglévő, pazarul kidolgozott olaj-szagú rozsdamarta közegbe ügyesen csempészte be a kortárs animáció csapásirányainak kérdéseit: gép és lélek – embervezérelt gép által megalkotott lélek kontra kétkezi mechanikus munka problematikáját. Ezek a motívumok azonban csak aprócska lábjegyzetek a műben, a hangsúly a szeretnivaló, számokkal jelölt, ám aprólékosan kidolgozott figurákon van, akik kiválóan működnek együtt a szépen koreografált akciójelenetekkel és a végletesen sötét történettel. Üdítő színfolt ez a Pixar-gépek uralma alatt, feszültebb és brutálisabb, nem lesz belőle Happy Meal menü-játék – ám annál nagyobb esélye van mindenféle kult-státuszokra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10116