KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az alsó szomszéd

Forgács Nóra Kinga

Un etaj mai jos – román-francia, 2015. Rendezte: Radu Muntean. Írta: Alexandru Baciu és Razvan Radulescu. Kép: Tudor Lucaciu. Szereplők: Teodor Corban (Patrascu), Iulian Postelnicu (Dima), Oxana Moravec (Olga), Tatiana Iekel (Doamna). Gyártó: Bleck Film / Cine Plus. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Mind az irodalmi hagyományban, mind a filmtörténetben hosszasan sorolható azoknak a munkáknak vagy műveknek a leltára, melyek a bűn elkövetésével vagy a szemtanúvá, cinkostárssá válással kapcsolatos feszültségeket dolgozzák fel, hol drámai, hol bűnügyi műfaji módon. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Camus-től a Közöny, Tolsztojtól Az ördög, Hollywood-ból az A kis szemtanú vagy más menekülős thrillerek pontosan erről szólnak, a hős önmaga és szűkebb, deklarált nyilvánossága előtt vállalt őszinteségéről és a veszélyhelyzetről: a megmutatkozás esemény, amit ez a nyíltság okoz.

Éppen ebből a szempontból válik rendkívül furcsává a román új hullám egy kései göndörkéjébe illeszkedő Az alsó szomszéd. Bár az alapkonfliktus egy lépcsőházon és párkapcsolaton belül lejátszott erőszak, aminek a következménye egy ember halála, mégis az elhallgatás kultúrájával vagy panelviszonyaival ismerkedhetünk össze. Az elhallgatás a legbeszédesebb a filmben, a kíméletesség jegyében gyilkos indulatok konzerválódnak. A legtisztább hullámcsapás után derül fény az első hivatalos álláspontra: hiába, hogy egy kisfiú érdeklődik a valóság iránt, inkább elveszik tőle az informálódás lehetőségét, mint hogy megbeszélnék vele az eseményeket. Hétköznapi akciók és párbeszédek kenik el annak a felelősségét, amit a főszereplő férfi biztos, de voltaképp az összes házban lakó visel. Nehéz megmondani, hogy Muntean mindent elhanyagoló filmje egyszerűen rossz, vagy épp ezzel a gesztussal kívánja provokálni az embereket arra, hogy nézzenek körül. Talán mégsem feleslegen hagyja magára a nézőjét Az alsó szomszéd, mindenféle katarzis vagy drámai esemény nélkül: a nyakakat vagy a lábakat nyújtogatni egy aktuális főváros aktuális problémáival szembenézve bátortalan húzás, viszont annál szimpatikusabb gesztus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12710