KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Addig jár a korsó a kútra...

Harmat György

 

Az vagy, aminek néznek. Francois Pignon például jelentéktelen könyvelőcske, akinek élete romokban hever. Elvált, boldogtalan, ráadásul éppen most készülnek kirúgni a munkahelyéről. Új szomszédja (miután lebeszéli az öngyilkosságról) hajmeresztő ideával áll elő: híresztelje el magáról, hogy homoszexuális, így nem bocsájthatják el.

Az vagy, aminek néznek. E keserű élettapasztalatra Pignon akkor tesz szert, amikor „állásmentő” akciója sikerrel jár. Az óvszergyártó cég ugyanis nem veszélyeztetheti részben a melegekre épülő piacát egy diszkriminációs botránnyal, megtartja hát – méghozzá nagy becsben – a könyvelőjét. Azaz nem őt, hanem a szerepét: a „díszhomoszexuálist”.

Francis Veber író-rendező pompás alapötlete attól igazán komikus, hogy egy megszokott helyzetet fordít a visszájára: érvényesülése érdekében most nem egy homoszexuálisnak kell hamis identitást mutatnia, hanem egy talpig heteroszexuálisnak. Pignon egyébként nem is kényszerül másként viselkedni új „maszkjában”. Elég, hogy másnak hiszik. Veber végigkergeti hősét döntése számos következményén, fordulatok, félreértések egész halmazán, mindazonáltal a francia jellemkomédia nemes hagyományaira épít. Daniel Auteuil kiváló a látszatok fogságába került kisember szerepében. Depardieu pedig (aki már játszott homoszexuálist is Bertrand Blier Estélyi ruha című alkotásában) most egy sajátos átalakulás megmintázásában remekel: hogyan lesz egy homofób, sportőrült „vérmachóból” érzékeny, toleráns ember. Korántsem hibátlan Veber filmje, ám egészében véve mulatságos és elgondolkodtató: az vagy, aminek néznek?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3381