KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sárkány csókja

Köves Gábor

 

Jet Li, a mélynövésű kínai félisten, aki Jackie Chan mellett a hongkongi filmipar legkurrensebb exportcikke, Párizsba érkezik, hogy Bruce Lee nem hivatalos jogutódjaként, egymaga felszámolja a testületileg ellene forduló francia igazságszolgáltatást, élén az arcideg-rángatásban és szemöldök-húzogatásban felülmúlhatatlan Tchéky Karyóval. Kelet és Nyugat ezredszerre megismételt összecsapásából a néző távozik győztesként, már ha vevő az olyan mozira, mely a Sárkány visszatér és a Leon, a profi jóemlékű kliséinek keresztezéséből, az eredetiségnek még a látszatát is kerülve nyerte el végső formáját.

Figyelembe véve, hogy Li és Karyo angoljától a Rigó utcai nyelvvizsga-erődítmény falai is megremegnének, kifejezetten üdvös, hogy kettejük szóváltása a szükséges minimumra korlátozódik. Nem mintha a szavak bárminemű jelentőséggel bírnának, minden egyes szótag csak nyűg, útban van, hátráltatja a nagyszabású akciójeleneteket, tehát a mozi lényegi részét. Az alibiből odavetett történet (mely felvállalt bárgyúsága ellenére is néhol logikátlan) szót sem érdemel, a verekedések koreográfiája ellenben magával ragadó, a csonttörő mutatványok hatása alól akkor is nehéz kibújni, ha éppenséggel berzenkedünk is a túlzott erőszaktól. Kivételes eset: ezúttal előnyére van a mozinak, hogy az erőszakot nem tompítják humoros betétek. A Besson Művekből kikerült A sárkány csókjában minden ódivatúan komolyan van véve, élvezhetőséget éppen ez, a készítők részéről megnyilvánuló gyerekes-gyermeteg komolyság adja, amelyet a serdületlen kamaszok célközönsége örömmel fog nyugtázni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3513