KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísértethajó

Korcsog Balázs

 

Folytatódik az óriáshajó-őrület: az Úszó erőd és a Titanic után most itt a Kísértethajó! Egy, a Titanic-hoz hasonló óriási luxushajóról van szó, neve Argonautica – a film tehát a görög mitológia argonautáit idézi, ám a hajó nevével és a kalandos cselekménnyel a két történet közti hasonlóság itt ki is merül. A film ugyanis nem az argonauták történetének, hanem A nyolcadik utas: a halál kései utánérzésének tekinthető. Filmünk esetében azt mondhatnánk, hogy a nyolcadik utas a hal(!), hiszen a helyszín az űrrel szemben a Dél-kínai-tenger, az űrszörnyekkel ellentétben pedig tengeri óriásszörnyekkel van dolgunk.

Filmünk argonautáinak Szkülláját és Kharübdiszét archeotoának nevezik és a tenger mélyéről (Deep) emelkedik fel (Rising), hogy luxushajónk utasait elpusztítsa. Csak három túlélő marad a fedélzeten: a kapitány és a hajó tulajdonosa, valamint egy szépséges ékszertolvaj(nő). Ám az Argonautica kincseit nemcsak e rosszlány akarja magának megszerezni, hanem egy csapat elszánt bűnöző is, akik egy bérelt motorcsónakon érkeznek a tengerjáróra – így a rosszfiúk is megvannak történetünkhöz. A bérmotorcsónak kapitánya a Csillagok háborújának Han Solóját idézi, akinek mellesleg már nem olyan hosszú a haja, mint amilyen a Hairben volt. A motorcsónak félbolond szerelője pedig történetünk Chewbaccája.

A hajón a helyzet nagyon drámai, a hoppon maradt rosszfiúk és hőseink együtt kénytelenek küzdeni az ismeretlen szörnnyel. Mindez nagyon szép, ám a film szereplőinek nincs kidolgozott jellemük, amit talán az mutat leginkább, hogy szinte még nevük sincs. A drámai küzdelem és egyben a film végére három túlélő marad: Hair és Solo kapitány kombinációja, a tolvajló rosszlány (kettejük között szerelem szövődik!) és persze Chewi barátunk. A film azonban lezáratlan, hisz’ kérdés marad: életben maradt-e a szörny?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4497