KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

És ülünk a fa tetején

Hegyi Gyula

 

Amikor a film forgatókönyve megszületett, a forgatás – a múlt év elején – elkezdődött, és a pozsonyi filmgyár berendezői felépítették a csehszlovákiai sztálinizmus díszleteit, elsősorban a film politikai tartalma számított szenzációnak. Az, hogy egy szlovák film iróniával szól a „szent felkelésre” hivatkozó kedves szélhámosokról, a dogmatizmusba savanyodott káderlányról, a zsidók vagyonába beülő „hazafiakról” és a becsületes kommunisták bebörtönzéséről saját megálmodott rendszerükben. Ha Juraj Jakubisko politikai filmet forgatott volna a második világháborút követő évek szlovákiai zűrzavaráról, akkor ez a „szenzáció” a novemberi változások nyomán egy szempillantás alatt értelmét vesztette volna: s ma talán azért kellene mentegetődznie, hogy egyáltalán gondolni mert „becsületes kommunistákra”.

Szerencsére Jakubisko művész és nem politikus. Filmjének nem csak „témája” van, hanem költői nyelve, lebegése, szelíd és mélyen emberséges humora is. Hősei a politikai konjunktúrának megfelelően sokat összehazudnak múltjukról, de a jelenben egyszerűen élni szeretnének, csendesen megkapaszkodni a szeretetben, a mindennapi örömökben, a történelmi viharok remélt szélárnyékában. Azokon a felvidéki tájakon, ahol egykor Mikszáth Kálmán hősei találták meg a titokzatos kincset Szent Péter esernyőjében, ők egy ellopott bicikliben bukkannak rá mesebeli ékszerekre. Ám az arany csak bajt hoz rájuk, míg a szeretet megváltást. Jakubisko szép és emberséges filmje láttán bízvást megkockáztathatjuk a megnyugtató jóslatot: szelíd emberi örömök védelmébe húzódó hőseihez hasonlóan a szlovák film is túléli a sztálinizmus évtizedeit, és a szabadságot nem hordószónoklatokkal, hanem művészettel köszönti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/11 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4738