KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kék villám

Kapecz Zsuzsa

 

Íme egy újabb üldözéses történet a bevált cselekményvezetéssel, ismert dramaturgiai fordulatokkal, szellemes párbeszédekkel, ügyes trükkökkel, fekete-fehér jellemképletű figurákkal – és a végén természetesen győz a jó. A modern mese összes vonzó alkotóelemével rendelkezik ez a film, van benne feszültség, lendület, látványosság, ide-oda kacsintó politikai utalások, és minden a kellő adagolásban, a tökéletesen megvalósított kommerszek bármelyik tucatjából. Az, hogy ki kit üldöz, és pontosan miért, itt sem túlságosan fontos; a lényeg az, hogy a hosszas légi és földi csaták alatt parádés bemutatót kapunk „a fejlett Nyugat” vélt és valóságos technikai kincseiből, Los Angeles gyönyörűen fényképezett városnegyedeiből, és két pompás színész arcrezdüléseiből.

Roy Scheider és Malcolm McDowell elegáns unalommal, mégis lenyűgöző módon ücsörögnek különféle autók és helikopterek üvegkalitkájában; a Francia kapcsolat, a Maraton életre-halálra s más filmek nehézfiú-szerepei után bajos lenne őket csaláson érni. Láthatóan ők is azokat a jeleneteket kedvelték leginkább, amelyekben az alkotók megengedtek maguknak némi fanyar öniróniát, és megpróbáltak felvillantani egy-egy figyelmeztető gesztust is a saját maguk által megálmodott helikopter-csodaszörnyről: „... Gondolom, megnyugtató tudat, hogy van. Egy tucat ilyennel kézben lehetne tartani egy országot. Négyezer lövésre képes percenként... A célpontot gondosan megválasztjuk. Egy civil jut tíz terroristára. Végül is nem rossz arány – hacsak nem te vagy az a civil.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5917