KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A-Q hiteles története

Vida János

 

Némely filmalkotások talán emlékezetesebb sikert arathatnának, ha lehetnének afféle „jegyzetelt, kommentált” kiadásaik, akár csak azoknak az irodalmi remekeknek, amelyeknek megértéséhez feltétlenül szükség van bizonyos háttérismeretekre. Cen Fan filmjében olyan történet kel életre, amelyet Kínában minden tanult ember olvasott. A nagymúltú kínai irodalom huszadik századi klasszikusának, Lu Hszünnek 1921-ben írt A-Q hiteles története című kisregénye olyannyira hivatkozási alappá vált, hogy még fogalom is született belőle: az „A-Q-izmus” – ez a szó még a szótárakba is bekerült – egyet jelent a megaláztatások tehetetlen elviselésével, közben az erkölcsi fölény, a szellemi felsőbbrendűség állandó bizonygatásával. A főhős, a csaknem névtelen A-Q, ennek a magatartásnak – egyúttal a felemelkedéshez erőt gyűjteni hosszú időn át képtelen kínai népnek is – a jelképe. A kisregény cselekményét nagyszerűen jeleníti meg a film. A rendező láthatóan figyelembe vette azt a temérdek grafikát, illusztrációt is, amelyek az évtizedek során hozzájárultak a kínai olvasó fantáziájában a könyv szereplőiről, helyszíneiről alkotott kép kikristályosodásához. A kerettörténetben maga az író is megjelenik (Li Ting-pao alakítja), csakhogy míg a kínai néző gyerekkora óta számtalanszor látta Lu Hszün arcképét, a magyar befogadó szíve nem dobban erősebben a megelevenedő bálvány láttán. Pedig Lu Hszünt méltán bálványozzák hívei (írásai is igen sok nyelven jelentek meg világszerte, így magyarul is), a film azonban kevéssé győz meg erről. Cen Fan érdeme elsősorban a század eleji kínai falusi élet aprólékos, színes, igen hatásos ábrázolása. A főhős alakjából hiányzik valami: a maszk és az öltözet a fent említett szempontok ismeretében tökéletesnek mondható, ám Jen Sun-kaj játéka nem ébreszt akkora rokonszenvet A-Q iránt, amekkora a könyv szokásos értelmezése szerint megilletné. Úgy érzem, a film főként azért nem tudott megfelelni a jogos várakozásoknak, mert a kiváló, életszerű illusztrációból hiányzik az a többlet, az a felszín alatti mélység, amely a mű hősét egykor a század eleji kínai nemzetsors jelképévé avatta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5921