KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűtorony

Kulcsár Mária

 

Vigyázat! Tériszonyban szenvedők kerüljék el azokat a mozikat, ahol a Tűtorony című filmet játsszák! Egy tenger fölé magasodó homokparton kezdődnek és a torontói tévétorony legtetején végződnek a kalandok, bőségesen kihasználva a több száz méteres mélység látványának vonzását-taszítását, irtózatát. Hogy közben ki hova menekül, ki elől és miért? Ez néhány óra alatt elfelejthető. Christopher Plummer üldözi Richard Harrist vagy fordítva? Inkább a két színész megragadó karakterű arcára, finoman ironikus játékára emlékezünk. Különösen a Vörös sivatagban drámai színészként megismert Harris remekel, kiaknázva szerepe minden lehetőségét. A kopott zakójú, mulya tekintetű, saját lábán keresztüleső kistisztviselőbe oltott zseniális kalandhős megjelenése a vásznon a biztos sikert ígérő komikus-izgalmas alaphelyzetek záloga. A többi szereplő is a krimi-vígjátékok konvencióihoz híven éli zaklatott életét: a ravasz ellenfélnek macskabajsza van, a gonosztevők két megbízottja kisstílű és teljesen hülye, a gazdag ifjú hölgy hideg szépség és unalmas (sajnos az őt alakító Beverly D’Angelo is), az öreg milliomosnő pedig természetesen béna és nyakmerevítőt visel.

Meglepetést néhány nem mindennapi kaszkadőrmutatvány szerez a nézőnek, bravúrosan pontos, szellemes megoldásaival, a legmegfelelőbb nézőpontból, látványosan fényképezve.

Nem átütő film. Nem első osztályú, a másodrangúság szürkeségétől viszont megmentik a híres és jó színészek. Jó ízlésű szórakoztató mozi a filmszínházak műsorán a világhírű bombasikerek mellett. Igaz, ez utóbbiak jó részét még ma is rendszerint tízéves késéssel láthatjuk. Sokadszor merül fel a kérdés: vajon nem telne-e pénz rájuk a pótkávé értékű filmek árából, melyeket oly nagy számban veszünk át? Míg a választ megkapjuk, kikapcsolódásul nézzük meg a Tűtorony című kellemes, majdnem jó filmet. Persze csak azok, akiknek nincs tériszonyuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6892