KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapda a zsoldosoknak

Farkas András

 

Talán helyesebb lett volna, ha a Csapda a zsoldosoknak című film a „keresztségben” a Volt egyszer egy Vadkelet nevet kapja. A sztori ugyanis némi változtatással ugyanaz, mint a mintául választott alkotásé, Sergio Leone filmjéé. S hogy melyek ezek a változtatások? A cselekmény vontatott, vánszorgó; a naturalizmus nyers, durvább; a lövöldözés öncélú s vége-nincs; megjelenik, indokolatlanul a horror (talán adózva Drakula honi s ártalmatlan emlékének?); s persze a helyszín – a film legfőbb erénye e táj, a Fogarasi Havasok. Mindezen túl a zene is egyezik a példazenével; a Halál a film végére rekedtre énekli magát. Sergiu Nicolaescu filmje érdekes módon mégis gyöngécske, pedig hű volt a másolás… Papírízű, patyolatfehér és bűnfekete hősök és antihősök hiteltelen alakjai téblábolnak (sűrű golyózáporban) a vásznon, miközben a néző egyre becsapottabbnak, kisemmizettebnek érzi magát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7073