KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megsebzett csend

Ardai Zoltán

 

Klasszikus súlyú tragédiának szánt eseménysor zajlik előttünk, szuggesztív, természetes díszletek közt (a színhely egy litván hegyi falu a II. világháború után). A környéket terrorizáló szovjetellenes gerillák beszervezik az erdész öccsét, aki titkon a pártnak dolgozik. Emiatt bátyja lelövi. Halálát balladisztikus képek örökítik meg, de a megrázó hatásból semmi sem lesz: a főalakok játéka eddig is pillanatonként ingadozott a hitelesség és a tragikumot alkimista módon kereső forgatókönyv erőltetett megjelenítése közt. Éltek ők egyáltalán? Körülöttük csak a mesés táj érződik valóságosnak, ahol szénásszekéren viszik koporsójukat. Mintha csakugyan lezajlott volna itt valami, valami más, fontosabb, mint amit láttunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7132