KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egymillió zöldhagymával

Sólyom András

 

A szórakoztatás bűvöletében élő alkotók miről másról csinálnának filmet, mint pénzkötegek kóborlásáról, üldözéséről. A szerző ez alkalommal a román Sergiu Nicolaescu; filmjének főhőse Marin bácsi, aki dolgait intézendő a tengerpartra érkezik. Ismert szituációk követik egymást: emberrablás, zsarolás, gengszterek ügyködése. Van autós és motoros száguldozás, no meg csábos hölgyek, luxusszálló, éjszakai műsorát mutogató bár. Még jó is lehetne mindez, megszoktuk már az ilyen filmeket, lehet szeretni ezt is. Nem azért, mert művészet, hanem mert mozi.

Ez a film attól próbál tartalmassá válni, hogy ironizál. Ám a bugyuta módon viselkedő szereplők kioltják az irónia feszültségét. A paródiák alapszabálya szerint vétkes könnyelműség a rosszul előadott vicc. Márpedig itt és most ezzel van dolgunk.

A gengszteres témát paródia formában filmre lehet vinni, csak éppen az ehhez szükséges szakmai tudásnak és gondolkodásnak az igényessége kizárná az agyonkoptatott szituációkat, a klisépillanatokat, az erőszakoltságot. Bizonyára létezik ilyen film is. De hogy ez nem olyan, az biztos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7339