KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

A magyar ugaron

Zalán Vince

Kovács András filmjeiben elszánt következetességgel kutatja-keresi az egyén – társadalmi érvényű – cselekvési lehetőségeit. Ez a kutatás-keresés képezi az alapszövetét a háromnegyed évtizeddel ezelőtt készült művének, A magyar ugaronnak is, amelynek története az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság bukása utáni első hetekben játszódik. Hőse Zilahy Kálmán tanár, aki megpróbálja menteni a menthetőt, kiszolgáltatott helyzetben is igyekszik értelmesen, hasznosan cselekedni. A rendező nem törekedett a korszak rigorózus pontossággal történő megjelenítésére, hősének dilemmája izgatta mindenekelőtt: „mi a teendő” a forradalmat követő ellenforradalmi időszakban? Kicsit általánosabban: mik a cselekvés terei olyan szituációban, amelynek kialakításában nem vettünk részt? A nyílt szembeszegülés avagy a kompromisszumokkal járó „aprómunka” a helyes magatartás? Zilahy tanár úr kérdéseire ma sincsenek teljesen kialakult, „örök” válaszaink. Talán ezért is olyan emlékezetes Latinovits Zoltán által megformált alakja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8225