KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ördöggerinc

Kovács Marcell

El espinazo del diablo – spanyol-mexikói, 2001. Rendezte: Guillermo del Toro. Szereplők: Eduardo Noriega, Marisa Paredes, Federico Luppi, Fernando Tielve. Forgalmazó: Cinetel. 103 perc.

 

A 2001-ben készült, nálunk kevéssé ismert Ördöggerinc mintha az előzménye lenne Guillermo del Toro eddigi legnagyobb sikerének, A faun labirintusának. Szintén Spanyolországban játszódik, de még a polgárháború alatt, és a témája ugyanúgy a romlatlan, de sebezhető gyermeki lélek helytállása a nehéz időkben. A realista közegbe ágyazott történetben természetesen fontos szerephez jut a fantasztikum, a gyermekek számára nyitott másik valóság, ahonnan az életüket fenyegető veszélyekkel szemben a segítség érkezik. Ám az Ördöggerincben a fantasy még kevésbé cifra és burjánzó. Egyszerű, de hatásos kísértettörténetet látunk, Mario Bavát idéző, csodásan hamis színekben egy halott kisfiú igazságot szolgáltató szelleméről. A film remekül példázza, hogy miért nem szerencsés del Toro munkásságában a saját történetet elmesélő, személyes alkotások nyilvánvalónak tűnő elhatárolása a megrendelésre forgatott, hollywoodi képregény-feldolgozásoktól – amelyek forgatókönyvét mellesleg mindig a rendező írja. Ugyanaz az érzékenység érhető tetten del Toro minden munkájában: a Hellboy éppúgy a figuráknak szentelt szerető figyelem révén bűvöli el a nézőt, mint az Ördöggerinc, és fordítva, az Ördöggerinc is annak a hatásos képekbe sűrített karakterábrázolásnak az erejére épít, amit del Toro még gyerekfejjel a képregényekből szívott magába.

Extrák: Félórás werkfilm, néhány kimaradt jelenet és a del Toro rajzolta storyboard a végeredmény tükrében – megfelelő körítés a kiváló minőségben tálalt filmhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9529