KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felelősségünk teljes tudatában

Barotányi Zoltán

 

Szép az élet, csak szomszédai ne volnának az embernek. Eme velős tanulság lengi körül Alan J. Pakula veterán rendező pszichomotoros-depressziós-tercier thrillerét, mely meggyőzően szól a yuppie-életforma setét oldalairól. Filmünk meglepően ostoba főszereplője (bizonyos Richard) családos ember, pofás reklámzenéket komponál nyilvánvalóan elmebeteg megrendelők számára, éli a debilek nyugodt, ám méltóságteljes életét, míg a forgatókönyvírók meg nem elégelik a tespedést. Megérkezik téboly-pléhboy gonosz szomszéd, és megkezdődik a család módszeres behálózása. Először csak beetetés, mint a halaknál – röppennek a tízezer dollárok –, ám kisvártatva használatba kerül a nagyobb csalétek, aranytorkú nordikus démon képében. A méla Richard végül – vesztére – enged a csábításnak, s rögvest egy kényelmetlen börtönben találja magát, egy baseballütő nem rendeltetésszerű használatának vádjával. A néző már elégedetten dörzsöli a tenyerét – végre egy hülye elnyeri méltó büntetését – mikor az óvatlanul kiengedett Ricsi rájön, hogy állítólagos áldozata, Kay még mindig él, sőt, menet közben megnyerte a helybéli Ki Mit Tud-ot. A siker jutalmaként persze őt is agyonütik – megelőzve ezzel a magyar popzenei maffiát –, de Ricsinket már ez sem tudja letörni. Jön, s mit lát: velejéig negatív „pszichosztatikus” töltésű gonosztevőnket „kisütik” egy bizonyos, már fent is emlegetett sporteszközzel. Szikra a szembe, vér a dunyhára, pénz az ablakba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1303