KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Üldözés a sztyeppén

Schubert Gusztáv

 

Ahmet, a „vörös dzsigit” mintha a Lovashadseregből vágtatott volna át a kazah sztyeppére, hogy leszámoljon a szovjethatalom ellenségeivel. Félelmet és kétségeket nem ismerő kérlelhetetlen harcos, tökéletes fegyver. Hogy történetesen a jó ügyért sújtanak oda vele? Éppen ez az: lehet-e vérrel békességet szerezni, kényszerrel boldogítani; lehet-e az, aki már csak bajtársban és ellenségben tud gondolkodni, egy új, emberibb ethosz hírnöke? Karszakbajev szerint nyilván lehet, hiszen bigottan hithű főhősét követendő példaképpé emeli. Gondolhatjuk: történelmi mércével mér, a helyzet akkor és ott ezt a könyörtelen egyértelműséget követelte meg, nem kérhetjük számon a „kor hősétől” mai eszményeinket. A magam részéről mégis ragaszkodnék a kortárs Babel forradalmat féltő kérdőjeleihez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6679