KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hárman a világ végén

Loránd Gábor

 

Mi történik, ha egy isten háta mögötti faluban kezdi pályafutását egy orvos, egy agronómus és egy tanárnő? Sok minden történhet, csak az nem, és úgy nem, ahogy azt a vígjátéknak szánt filmünk előadja. Teljességgel valószerűtlen, szinte elképzelhetetlen alaphelyzetből indul a cselekmény: a falu vezetősége, élén egy tökkelütött téeszelnökkel, az ifjú munkaerőknek már megérkezésük napján felmondó levelet küld. Ennek az az oka, hogy a korábbi években nagy volt a vándorlás ezekben a munkakörökben. A „miért” keresése helyett pedig a durcás elnök – noha agronómusra, orvosra és tanárra égető szükség lenne – mi mást tehetne(?): az első napon kirúgja őket. A fiatalok viszont nem hagyják magukat: maradnak. Ha harc, hát legyen harc. Hasznosan, energikusan tevékenykednek, ezzel bizonyítanak, mindenki örömére. A végén még az elnök is megbékél velük.

Kevés az életszagú helyzet ebben a vézna komédiában. Az alkotók feltehetően ironikusan s ugyanakkor valamilyen megértés-szeretetfélével is akarták ábrázolni a falu életét, a lelkes és korlátolt vezetők tetteit. Azok a szituációk azonban, amelyeknek elgondolkoztatva nevettetniük kellene, inkább kínos feszengést keltenek. A humor sovány, az ötletek gyengék, a narrátorszöveg álmosító. A témában rejlő lehetőségek elsikkadnak. „Mélyhűtött” vígjáték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7402