KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A túlélés ára

Lajta Gábor

 

Felmondanak egy amerikai tisztviselőnek, mire az lelövi főnökeit. Nem emelnek vádat ellene, hanem elmegyógyintézetbe dugják, mert (mint később kiderül) „túl sokat tud”. Egy svájci újságíró rájön erre és nyomozni kezd. (Michel Piccoli alakítja fáradt-rutinosan).

A rendező nem döntötte el, hogy politikai krimit, buñueli társadalmi szatírát, vagy pontos eseményrajzot készítsen. Mindegyikből csipegetve – langyos művet alkotott.

Állott levegőjű képek, túl későn elvágott jelenetek, papírmasé figurák: mégis (vagy éppen ezért) összeáll egy „elidegenedett” világ, és a várakozás izgalma, hogy valaminek történnie kell, ébrentartja figyelmünket, nézhetővé teszi a filmet. Ez a feszültség azonban „felületi feszültség”. Kikövetkeztethető ugyan a filmből valamiféle tanulság (a korrupt államgépezetről, vagy: még a gyilkosok is áldozatok?), és úgy látszik, a rendezőnek rossz véleménye van az egész társadalomról. Ezt azonban olyan szelíden és tartózkodóan mondja el, hogy el se igen hisszük neki. Különösen, amikor a film végén az újságíró győztesen telefonba diktálja a leleplező szavakat. Rutinosabban elkészített amerikai filmekben (A keselyű három napja, Serpico) ilyenkor még beiktatnak egy jelenetet a dolog reménytelenségéről...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7403