KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy álom

Koltai Ágnes

A negyvenes években az amerikai filmpiacot elöntötték a krimik. Többek között D. Hammett és R. Chandler regényeit is megfilmesítették. A nagy álom 1946-ban Faulkner forgatókönyvírói közreműködésével, Howard Hawks rendezésében került a közönség elé. A „fekete széria” filmjei a háborús évek bizonytalan, kiábrándult, cinikus hangulatát tükrözték.

A nagy álom mostani feldolgozása Michael Winner rendezésében semmilyen életérzést nem tükröz, ráadásul ügyesen meghamisította Chandler szemléletét, társadalomábrázolását. Chandler a bűnözést nem az alapjában jó világot megfertőző rossz cselekedetnek fogja fel, hanem az amerikai gazdasági-társadalmi viszonyok szükségszerű következményének. Itt viszont maradt egy jól öltözött, érzelgős Marlowe, aki legfeljebb morcos lenne és ejnye-ejnyét mondana, ha elgondolkozna mindazon, amivel bagóért végzett munkája során találkozik. De ez a bonyolult feladat nem jutott osztályrészéül, csak szellemeskedő összekötőszövegek felmondása.

Chandlert nehéz megfilmesíteni, mert nem hagyományos krimiket írt: nem gyilkos és okos nyomozó küzd egymással, nem a logika és a pszichológiai ismeretek vezetnek a bűntények megfejtéséhez, ezért a néző nem azonosulhat a hőssel (a gyilkossal vagy a nyomozóval), nem izgulhat a rejtély megfejtéséért. Winner A nagy álmot szokványkrimiként próbálta átültetni filmre, így mind kriminek, mind Chandler-adaptációnak unalmas mű született. A bűncselekményeket unatkozó gazdag leánykák követik el, Marlowe pedig egy kerületi kapitányság zsarujához méltóan szaglászik a tettesek után. Magánnyomozó létére egyáltalán nincs konfliktusa a rendőrséggel, és a dörzsölt fiúk sem haragszanak rá komolyan. Nem csoda, ha könnyedén és mosolyogva arat győzelmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7874