KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Báránybőrben

Sneé Péter

Kit rémálom gyötör, ébredni vágyik. Arra viszont nem volt példa még ezidáig, hogy békésen szenderegjünk tőle, mint a Báránybőrben nézőterén, ahol a konfliktus kirobbanásakor fegyverdörgésre riadók kuncogásban törnek ki a szörnyű leszámolás láttán. Nem harsány nevetés csattan föl, amivel feszültségünkön oldanánk, amikor nem bírjuk tovább a rettenetet, hanem jól felismerhető vihánc hallik, s a megjegyzések záporoznak. Szó ami szó, a filmkészítés bizonyos szakismeretet követel, mert anélkül még egy rossz zsarolási sztorit sem lehet eladhatóvá tenni. Vágjon bármilyen visszataszító képet a szerencsétlen Rutger Hauer, Hollywood ügyeletes réme, amit előadatnak vele, azon csak bóbiskolhatunk, vagy somolyoghatunk legföljebb, miközben óránk számlapját fürkésszük a sötétben: mikor lesz már vége?

Annak idején a tekercsek sorsa ipari végfelhasználással zárult. Ha jól tudom, lakkbenzint készítettek belőlük. A modern nyersanyagok alkalmatlanok ilyesmire, tehát a mozgóképes produktumot bemutatják. Mindig. Nálunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=873