KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hasznos holmik

Vidovszky György

Max von Sydow eddigi talán legostobább szerepében magát a Földre szállt ördögöt jeleníti meg, egy angolosan hidegvérű, jólöltözött, megnyerő modorú nyugdíjas kiskereskedő képében, aki egy békésnek látszó amerikai kisvárosban tűnik fel nagy, befüggönyözött, fekete autójával. (Lám ott sem közlekedik mással a gonosz...) „Hasznos holmik” nevű ócskásboltjában a különleges tárgyakon kívül az emberek lelkével kereskedik. A pontos könyvelés céljából kisméretű irkájába elegáns betűkkel jegyzi fel áldozatainak nevét, miközben – ki tudja, miért – kinő és besárgul a körme, megfeketedik a foga. Úgy látszik, fárad, hiszen az általa kirobbantott második világháborúhoz képest, most csak néhány kisembert akar egymásra haragítani. Célja ma sem más, mint az emberekben rejlő gyűlöletet felszínre hozni, a földi poklot megteremteni.

A Ragyogás, a Tortúra zseniális horrorszerzője, Stephen King ezúttal rosszabbik énjét mutatja; új thrillerje a titokról szól, de híján van mindennemű titokzatosságnak.

Az amerikai horror újraélesztette a gonoszt, sőt William Friedkin 1973-as Ördögűzője (címszereplője épp Max von Sydow!) elismert alapfilmmé vált a műfajban.

A hétköznapi ember képét magára öltő ördög azóta a félelemkeltés legbanálisabb és legtöbbször használt megoldása lett, az alkotók most is megkímélték magukat attól a fáradságtól, hogy a gonoszság motivációját kitalálják. Fraser C. Heston horrorja már a paródia határát súrolja: a végső hepiendben mintha a Csupasz pisztoly stadionos halleluláját látnánk viszont. A rendező próbálkozása épp oly sikertelen, akár az ördög küldetése ebben a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=115