KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Veszett Kutya és Glória

Ardai Zoltán

Öreg este van, ég a világ a boltban, zúg az éji bogár, egy útszélen leálló autóban drogüzér mészárolja le nagy fröcskölve néhány társát. Megérkezik a szolgálat; a vérnyomokat vizsgáló szakértőt kollégái „Veszett Kutyának” szólítják. A szomjazó Kutya hamarosan odébb lép, felfedezi a közeli boltot. Belépése megzavar egy fiatal rablót, aki már épp készen állt golyót ereszteni a tulaj fejébe. Mindezek az események intonációként, egy-két percnyi filmidő alatt játszódnak le. Minden józan nézői számítás szerint félóra múltán Veszett Kutya legalábbis egy vértavacskában kell már úszkáljon, fogait nyalogatva, zölden izzó szemekkel és ezután jönne még csak a java. Az ehhez igazított idegkészültség azonban enyhén szólva is fölöslegesnek bizonyul. A Veszett Kutya hangulati tartása ugyanis nemcsak megbágyad rövidesen, hanem mindvégig egyre puhul, hogy végül egészen szétkenődjék. Veszett Kutyáról kiderül, hogy született jámbor, az egész históriáról pedig, hogy a tiszta rendőrszerelem jogáról szól a förmedvény világban. Ilyen tematika csak szorongatóan jelentős filmekben, és néhány kivételes, istenáldotta giccsben él meg, a „színvonalas” produktumokban csak agonizálni tud. Hiába minden formális feszültségkeltő fordulat, az ereszkedés egyenletes. Tőrőlmetszett tengerentúli kasszasiker-modor, sztárgárda, és mindehhez annyi energiatartalom, mint amennyi annak idején a Lányok, asszonyok és más képes vasúti olvasmányok kisepikai közléseiben robbant.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1263