KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tükröm, tükröm

Tamás Amaryllis

 

Valóban szórakoztató filmet rendezett Barbra Streisand – középkorú entellektüelek bonyodalmas magányáról és társkereső félszeg kalandjairól.

Jeff Bridgest utoljára az Azok a csodálatos Baker fiúkban láttuk ilyen önironikusas vonzó férfiúnak, mint itt, örökös agglegénységre ítélt önmagának megbocsátó matematika professzorként („Az abszolút igazság” című alapmű szerzőjeként). Barbra, a Columbia Egyetem diákjajnak kedvenc, szókimondó előadója sótlan magánéletében nem az afrodiziákumok, inkább „a tökéletes falat” megszállottja a negyedik x táján. Szellemes, kedves teremtés, afféle jóságos vénkisasszony. Bravúrosan old és köt kapcsolatokat, ad tanácsot barátainak. De hetven körüli anyjának – (Lauren Bacall fanyar-bölcs alakítása Oscar-díjat nyert) – csábereje nagyobb eredménnyel kecsegtet, mint az irodalomtörténész-fenomén Barbráé. A túlkoros „bakfis” a szerelemért vívott temperamentumos törekvéseiben napról napra vereséget szenved, bár a legfortélyosabb ötletekkel próbálkozik (többek között prímszámokkal díszített mandzsettagombok ajándékozásával). Dilettáns, ám kitartó elszántsága, remélhetően, iskolát teremt az önmagukat szánó magányos balekok szerelmi továbbképzésében. Barbra ugyanis a százhuszadik perc végére – némi személyiségfejlesztő gyakorlatozás után – eléri, mit „szíve dúlt viránya régóta vár”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1457