KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egerszegi

Tamás Amaryllis

 

Film egy Mesterről: Egerszegi Krisztináról. Portréfilm arról, hogyan lehet megszüntetve megőrizni a személyiséget, megtartani a manipulálhatatlan Ént, és – ötszörös egyéni női úszó olimpiai bajnokként – belesimulni az élet természetes rendjébe.

A dokumentumfilm rendezői, ötletgazdái – nem mellékesen úszó és öttusázó sportemberek – Egerszegi tizenhárom esztendős pályafutásának hét évét, eddigi életművét, példaszerű szeretetreméltóságát és csorbítatlan nagylelkűségét térképezik fel. Ahogy tisztán tartja az érzelmeit, ahogy aszerint cselekszik – egy külső hatalomra épülő világban –, amit az intuíciója sugall. Ahogy bebizonyítja, hogy a lélek több, mint a „felsőbb Én”. Ahogy a szívére és az elméjére hagyatkozik döntései meghozatalakor, ahogy arra törekszik, hogy a teste összhangba kerüljön a lelkével. Ahogy tudatosan kéri és elfogadja segítői útmutatását, ahogy nem tud beléköltözni a negativitás. Ahogy bebizonyítja, a szándék nem pusztán vágy, hanem sokkal inkább az akarat felhasználásának módja: mi döntjük el, hogy önzőek vagy adakozóak legyünk, kegyetlenséggel vagy együttérzéssel tekintsünk magunkra és másokra, magunkat vagy a többieket szolgáljuk.

Egerszegi elkötelezettsége valójában önmaga számára tett ígéret. Megfelelt, megfelel a kihívásnak, hogy teremtsen. Alkotó.

A dokumentumfilm Egerszegi Krisztina „függőleges útját” követi nyomon, annak tisztánlátását erősíti, hogy „ami a szándékunk, azzá leszünk”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3162