KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Tomás Gutiérrez Alea (1928–1996)

N. N.

Hatvanhét éves korában meghalt Tomás Gutiérrez Alea, a kubai film egyetlen világszerte ismert és nagyra tartott rendezője. A jómódú havannai családban nevelkedett Alea joghallgató korában készítette első amatőr filmjeit iskolatársával, a majdan legendás operatőrré váló Nestor Almendrosszal. A friss diplomást kevéssé vonzza az ügyvédi karrier, inkább Rómába megy, a Centro Sperimentaléba filmrendezést tanulni. Kubába visszatérve csatlakozik Fidel Castro gerillamozgalmához, létrehozza a forradalmárok titkos híradófilm-műhelyét. A forradalom győzelme után ő készítheti el az első „szabad” dokumentarista játékfilmet Forradalmi történetek címmel. Alea azonban több volt lelkes propagandistánál, korán kivívta magának a kritika jogát a Tizenkét szék (1962) Kubára hangszerelt szatírájával és az Egy bürokrata halála (1966) kafkai sötétségű hatalomrajzával.

Élete alkonyán, halálos betegen ehhez a rebellis hagyományhoz nyúlt vissza Alea, amikor a homoszexualitás tabutémájáról (Eper és csokoládé, 1993) és az elpangott forradalomról forgatott keserű komédiát (Guantanamera, 1995).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=328