KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tősgyökér

Beregi Tamás

 

Hol vannak azok az idők, mikor a világ tele volt még felfedezésre váró ősvadonokkal, a titokzatos esőerdők mélyére merészkedő kutató számára minden mozdulat a felfedezés mámorát hozta, s a bátor antropológus, ki új bennszülött törzsek felkutatására indult, nem tudhatta, merészsége vajon évtizedekre elegendő intellektuális táplálékkal fogja-e megörvendeztetni a tudományt, vagy pedig belőle válik alig fél bográcsra elegendő étek aznap estére...

Hol vannak ezek az idők?

James Krippendorf professzor (Richard Dreyfuss), a magánéleti és szakmai csőd szélén álló antropológus is eltöpreng a kérdésen, de mivel nem tud rá választ adni, tudományos karrierjéről pedig nem akar lemondani, emellett pénzre is rettenetes szüksége van, zseniális ötlettel áll elő: három gyermeke, bennszülött maszkjai, szobrai, trópusi dísznövényei, némi nád, sás, és testfesték segítségével egy „virtuális törzset” hoz létre, s a házának „tropizált” kertjében, garázsában, hálószobájában filmre vett jeleneteket korábbi expedidos képeivel összevágván új bennszülött törzs felfedezéséről ad hírt egy tudományos konferencián. Az előadásból antropológiai szenzáció lesz, s az újabb és újabb filmfelvételekre kiéhezett tudósok és a nagyközönség igényeinek kielégítése ördögi gépezetet indít be: Krippendorffnak gyermekeivel beavatási rítusokat, kedvesével törzsi násztáncokat kell eljátszatnia és filmre vennie, törzsfőnöknek beöltözvén pedig idétlen halandzsázásra, hadonászásra, trópusi ízeltlábúak fogyasztására és nemi szervének méretével fordított arányban álló péniszvédő hordására kényszerül.

Minden kellék megvan egy ócska antropológus-vígjátékhoz – mondhatnánk, azonban az egészből mégis kedves, könnyed film jön ki: habár Lévi-Straussoknak, Malinowskiknak és Mircea Eliadéknak nem való, azoknak mindenképpen ajánlom, akik ha felfedezésre váró ősvadonokban már nem hisznek is, de abban igen, hogy a tudomány erődítéseit kis furfanggal napjainkban is alá lehet aknázni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3707