KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Életre-halálra

Halász Tamás

 

Az Életre-halálra olyan film, amelynek beltartalma sebesen és zökkenőmentesen szívódik fel az ember memóriájában. A síkból alig kiemelkedő, unalmas színészi alakításokra bütykölt történet kifolyik a tudatból, végig, le a bokán. A képi világnak pedig talán egyetlen percében sem ismerhető fel az újdonság ereje, vagy mije.

Rejtélyes Főhősünket, Délceg Fekete Férfit egy közúti balesetben kapja el a rendőrség, majd rabszállító repülőgépen fuvarozzák valami helyi szuperbiztos börtönbe. A gép látványosan lezuhan. Főhős meglép. Nyomában pedig Kőkemény Ám Megfáradt Főrendőr-Róka terem – kiegészítője: Szerelmes, Megfáradt Rókáné – a csapatával (Bájosan Lökött Fekete Lány, Fejhangú Lelkes Slemil, Tömöttbajszú Angolszász), ledúlva Töketlen Helyi Seriffet. Csatlakozik hozzájuk lelkes segítő képében Sármőr Áspiskígyó. Belépnek a képbe államtitkok, a kínai Vörös Ármány, aktatáskák Tajvan leigázásának terveivel, mely bár kicsi, de nem valószínű, hogy egy aktatáskán ekkorát buktázna. Természetesen feltűnik Hátráltató Szkeptikus Nagyfőnök is. Főrendőr+Csapat üldöz, megtekinthető Tennessee Állam egyik festői mocsara, mint bújkálódási tereptárgy. Főhősnek folyamatosan nyomában lehetünk: kedvese, (tényleg) Szép Fehér Lány a veszte: őt hívogatja, lehallgatott mobilon. Kiderül, Fekete Délceg Főhős az Állam ügynöke és rájött, Valami Nagy Disznóságra (VND), így halnia kell, ha már nem sikerült örökre lesitteltetni. Nagyfőnök szkepsziséről kiderül persze: kollaborálás – bevonódott VND-ba –, de mire elmondaná titkát, Kínai Ügynök (ál-kultúrattasé) lelövi. Áspiskígyó az ő és a Vörösök meghosszabbított keze, ügyetlenkedése csak álca, ő a helyi hátráltatási fiókképviselet, a nyomozás során végig le szeretné puffantani Főhőst, de mindig mellé sikerül. Nyomozók és Főhős oldalán egyaránt felvonul a holnapután összes technikai vívmánya, álmélkodunk (mi még a szkennernél tartunk). Az End természetesen Hepi, bár visszafogottan, mert, akárcsak a film, ez is PC, és el kell gondolkodni rajta, önkritikával, hogy az árulás és korrupció milyen rossz dolog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3745