KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy külön világ

Székely Gabriella

 

A jogaikért harcoló négerek egyenesen Tamás bátya kunyhójából érkeztek Chris Menges filmjébe. Szellemi vezérük, az apartheid ellen tollal és békés tüntetésekkel küzdő fehér újságírónő pedig Zója Kozmogyemszkaját megszégyenítő bátorsággal sínylődik a börtönben. Megingathatatlan az igazságában, a hatalom vérebei hiába zsarolják otthon hagyott három gyermekével (férje, Mandela munkatársa külföldre menekült), Diana Roth nem árulja el társait.

1963-ban vagyunk Dél-Afrikában. Az operatőrből rendezővé avanzsált angol Chris Menges 1987-ben forgatta filmjét, a főcímből olvashatóan valóságos élettörténet alapján. Akkor, amikor az Olegek és Zóják meg a többi ifjú gárdista régen eltűntek már a filmvászonról, a forradalmi hősiesség pátosza elhalványult errefelé, a világ felénk eső történelmi féltekén. Érdekes módon a „művelt nyugat” filmes alkotói mintha stafétában vették volna át a fáklyát, a régi jó szocreál fénye tovább lobog. Csupa szeretetreméltó, hibátlan jellemű szabadságharcos az egyik oldalon, és elvetemült, gonosz elnyomók a másikon. És közöttük Diana Roth tizenéves kislánya, aki nyiladozó értelmével hamarosan rátalál a helyes útra.

Azelőtt az ilyen filmre, ha keletről jött azt mondtuk: sematikus, ha nyugati rendező jegyezte: tisztességes. Pedig egyszerűen: rossz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4264