KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tapló télapó

Kovács Marcell

 

Szállingózó hópelyhek andalító képei után boldogan ünneplő társaságot mutat a főcímjelenet, de az idillre két percnél többet nem vesztegetve rögtön utána felbukkan az ünneprontó címszereplő. A pult végén ücsörög piros jelmezében, borostásan, vedel keserű tekintettel, azután kitántorog a ház mögé, és a kukába hány. A folytatás másfél órányi vicces nihil, önpusztítás és embergyűlölet, szüntelen káromkodás kíséretében. Torrente hollywoodi melodrámába csöppenve karácsonyozik.

Az alkoholista mikulás törpenövésű kollégájával városszéli bevásárlóközpontokban szórakoztatja a gyerekközönséget, hogy azután Szenteste, az éj leple kirámolja a széfet. A Tapló Télapó a meghitt ünnepi hangulat önkényuralma ellen lázadó gonosz komédia. A Coenek ötletéből és produceri felügyeletével készült, rendezője pedig az a Terry Zwigoff, aki az alternatív képregény ünnepelt szatírjáról, Robert Crumbról készített dokuja és a Tétova tinédzserek magyar címmel sújtott, undok tinilányokról mesélő kedves képregényadaptációja révén az amerikai független vagy függetlenszerű mozi egyik új kedvence. A vidéki Amerika iránt rajongó Coeneken és a társadalomba nem illeszkedőkkel rokonszenvező Zwigoffon most elhatalmasodik az utálkozás gyönyöre: minden figurájuk defektes, az életük kisszerű és boldogtalan. A meleg szereplő hisztérikus és agresszív, a pénzes taknyos pedig tényleg taknyos, ráadásul a félhalott nagyival él, amíg az apja sikkasztásért ül.

De a filmet nem kutyaviadalok szervezői készítették bujkáló háborús bűnösök számára: a végkifejletben – valljuk be, nem teljesen váratlanul – a tapló télapó jóságos, gondoskodó télapóvá változik. A szeretetteljes, életigenlő befejezés ellenére azonban ez egy szántszándékkal tahó, velejéig romlott darab, gyereket, húgocskát, kisunokát csak akkor vigyünk el rá, ha megnyugtató válaszokkal rendelkezünk a kipufogógázt használó öngyilkossági technikát vagy a testi szerelem és a székrekedés kapcsolatát firtató kényelmetlen kérdésekre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4796