KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajsza szárazon és vizen

Schreiber László

 

A sokat sejtető, izgalmas cím nem túloz, inkább visszafogottnak mondható, hiszen nemcsak szárazföldön és vízen, hanem a levegőben is zajlik a hajmeresztő hajsza.

A színes, szélesvásznú szovjet film alkotói igyekeztek elkerülni a közérthetőséget veszélyeztető, homályos fordulatokat és a cselekmény feszessége ellen munkáló, dekadens piszmogást. Igyekezetük egyébként teljes sikert hozott. De hát miért is kell ezt cifrázni. A hamburgi menetrendszerű járat gépéről egy gonosz arcú, mindenre elszánt diverzáns ugrik ki, hogy megrongálja a kozmikus kapcsolatot biztosító antennát. Tiszta sor. Miként az is, hogy a rokonszenves határőr észreveszi a turpisságot, és a hívatlan vendég nyomába szegődik.

Ezzel meg is kezdődik a vérfagyasztó (máskor vérforraló) fordulatokban gazdag üldözés. Nos, aki azt képzeli, hogy a tengerentúli diverzánsok pipogya alakok, az jócskán téved. Alaposan melléfog azonban az is, aki a szovjet határőrök képességeit és felkészültségét becsüli alá.

Zil teherautók és gyorsjárású Zsiguli személygépkocsik rodeója, valamint egyéb technikai csodák párharca színesíti a hajszát. Kalandfilmről lévén szó, nem volna helyes elárulni a küzdelem végkimenetelét; legyen elég annyi, hogy az éberség, a találékonyság s a bátorság megfelelő összhangja biztos záloga a sikernek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4974