KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Moziháború a Vadnyugaton

Faragó Zsuzsa

 

Oleg Tabakov sír. Némafilm pereg, szomorú szerelmi történet – a kövér és pénzéhes kocsmárost, a vadnyugati Saloon tulajdonosát szíve mélyéig meghatja a látvány. Olyannyira, hogy álnokul összeesküszik a mozis ellen, mert szívében ezzel az újonnan ébredt hatalmas jósággal nem képes többé harácsolni, s így félő, hogy elszegényedik.

Ebben a filmben minden elem jelen van, ami népszerű lehet a Szovjetunióban. Amerikai western és paródia, eszt-ráddalok és enyhe moralizálás, burleszk és érzelmesség – gondosan és hitelesen összeszedett western-külsőségek, folyton dörgő koltok, dalra fakadó hősök. A főszereplő, a Jóember: a gyermekszemű Andrej Mironov, s mint mostanában annyiszor, intrikust alakít Oleg Tabakov. Alek-szandra Aaszmjae szőke és gömbölyű – mi kellhet még?

Zavart szomorúsággal néztem végig az 1987-es év egyik szovjet kasszasikerét. Zavartan, mert a western-külsőségek (nyilván óriási költséggel) mintha hitelesek lennének, ám a rendezőnő, Alla Szurikova adósunk marad a Vadnyugat ismert hőseinek felidézésével, s enélkül paródiája a verekedések végeláthatatlan és végső soron egyáltalán nem mulatságos sorába fullad. Zavartan, mert a naiv mozis hittételének („A filmművészet az a Messiás, mely képes minket megváltani!”) gyermeki morálja sem hitelessé, sem ironikussá nem válik a zűrzavaros jelenetekben. Zavartan, mert ez a szétfele húzó, ezerfele kacsintó, népszerűségért lihegő mozi sem megváltani, sem szórakoztatni nem képes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5316