KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A földesúr

Schubert Gusztáv

A cím, szerencsénkre, pontatlan. Zügürt aga ugyanis nem bérlőit sanyargató földesúr, akit most mint megátalkodott népnyúzót (az átkos magántulajdonnal együtt) lelepleznek, hanem – Krúdy szavával – földesuraság. Amolyan pirospozsgás, vidéki életművész, akinek a szél csak a birtokát fújhatja el, úri kedvteléseit nem. A Gavallérok, az Úri muri viszolyogtató dzsentri tempóira emlékezve persze tudni véljük, mi az, amire „a nemesség kötelez”. Pedig ebből a parancsolatból jobbfajta önáltatás is következhet. A mindenéből kiforgatott aga az utolsó fillérjéig bőkezű, egyenes és lovagias marad. Persze könnyű neki, ő gazdagon is úr volt. Most, amikor egyre csúnyábban viseljük növekvő szegénységünket, csak javunkra válhat, ha elhisszük ennek a régimódi, naiv török komédiának, hogy a sorson úrrá lehet lenni. Akár még akkor is, ha az embernek már sétapálcája, keménykalapja sincsen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5437