KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Miron szerelme

Schubert Gusztáv

 

„Téli napsütésnek, asszony szívének ne higgy!” – inti óvatosságra a bolgár ifjakat a népi szentencia. Az együgyű Miron sokáig nem fogadja meg e jó tanácsot, csak akkor „tér észhez”, amikor fellángolása kis híján börtönbe juttatja. (Szép és butuska szeretője ugyanis, hogy váratlanul hazatérő férje gyanúját eloszlassa, erőszaktevéssel vádolja meg az éjszakát nála töltő postásfiút.) A rendező szerencsére még hőseinél is naivabb: mindvégig kételkedik az effajta köznapi bölcsességek értelmében. A parasztdekameronba illő, vérbő példázatot azért látja és láttatja a komikus hatások következetes tompítása, a tempó lassítása, a fényképezés költőietlensége és a szinte hibátlan színészi játék eszköztelensége révén „szomorú történetnek”. Joggal: a megfontolt szerelem a szenvedély paródiája; szánalmas és embertelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6980