KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szélvihar idején

Gáti Péter

 

Hair? Apokalipszis most?Milyen lehetett a háború a másik oldalról? A vietnami filmművészetnek az a szándéka, hogy életük e meghatározó élményét feldolgozza – magától értetődik. Természetesen nem iszonyú tragédiákat mutató filmkockákat várunk válaszként, hanem a háború feldúlta világ művészi visszatükrözését, egyes emberek általunk is átélhető sorsát. Régi tanulság, hogy a valóság ábrázolása önmagától nem válik művészi értelemben vett igazsággá. A látott vietnami film alkotói nem döntötték el, hogy hagyományos játék- vagy dokumentumfilmet kívánnak-e készíteni. Bizonytalanságuk következtében hiteles híradófelvételek és tanmeseszerű történet keveredik. A bonyolult cselekmény az egész népet mozgósító harc mindennapjait követi nyomon. Néha elzúg egy-egy helikopter, pirotechnikai bravúrok szemtanúi lehetünk, de az emberléptékűség hiányzik a filmből. így Észak és Dél, azaz a jók és rosszak, a romlottság és erkölcsi tisztaság küzdelme – szimbolikussá növesztett hősök tolmácsolásában – csak üres keret marad. Puska és tavirózsa idillikus harmóniában találkoznak két bombázás közti szünetben. „Meg kell hiúsítanunk az ellenség gyarmatosítási törekvéseit” – így vall szerelmet a fiú a lánynak. A színészvezetés kimerült a harci jelenetek megkomponálásában. Igényesebb filmet érdemelt volna a magas színvonalú, fekete-fehérben is atmoszférateremtő fényképezés, ami néha még a hiányzó emberközeliséget is képes pótolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7344