KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zugügyvéd zavarban

Képes Júlia

 

Sergio Corbuccinak ebben a filmjében megtalálhatjuk a bűnügyi történethez szükséges összes „elengedhetetlen” kelléket, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Van benne jónéhány hulla, bunyó és tréfa, némi szadizmus és naturalizmus, s persze világhírű színész. Mindezek – s ez a rendező arányérzékét dicséri – inkább csak fűszerezik a sztorit, csak annyit adagol belőlük, amennyi feltétlenül szükséges a bűnügyi történethez. Az ötletek, bár nem mindig eredetiek, szinte kivétel nélkül hatásosak. A párbeszédek néha laposak ugyan, ám többnyire szellemesek, ugyanakkor igen keserűek is. A figurák – köztük a zsarnok üzletember apa, aki kétségbeesetten nyomoztat elveszett, állapotos leánya után, de a leányzó sorsa egy csöppet sem érdekli; a nála levő kulcsfontosságú, leleplező iratok annál inkább – érdekesek. A főszerepet játszó Ugo Tognazzi nem pusztán nevével járul a filmhez, hanem szórakoztató játékával is. Röviden: az egész film mindvégig izgalmas és pergő. Csak éppen nem szabad komolyan venni. Egyetlen kockáját sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7376