KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Amerikai anzix

Zalán Vince

1975-ben rendezte Bódy Gábor az Amerikai anzixot. Filmjét a Balázs Béla Stúdió műhelyében forgatta; a mű a rendező első játékfilmje.

1976-ban mutatták be a filmet Magyarországon. A magyar filmkritikusok különdíjjal fejezték ki elismerésüket.

1976 őszén az Amerikai anzix elnyeri a Mannheimi Nemzetközi Filmfesztivál fődíját.

1980 nyár elején Bódy Gábor filmjét bemutatja a Magyar Televízió. (Reméljük, ezt a bemutatót még jó néhány Balázs Béla Stúdióban készült film sugárzása fogja követni.)

A film hősei az 1848–49-es magyar szabadságharc egykori katonái. Amikor a néző megismerkedik velük – a krími háború, az olasz függetlenségi küzdelmek után – már az amerikai polgárháborúban harcolnak, az északiak oldalán. Emigránsok s a szabadság megszállottal, a forradalom nemzetközi országútját járják. Persze, több mint negyedszázaddal a magyar szabadságharc után, egyre fáradtabban, egyre magányosabban, egyre talajt vesztettebben. Szabadságharcosok, haza és forradalmi helyzet nélkül. Egyiküknek, Boldog századosnak már csak arra maradt ereje, hogy elinduljon hazafelé, mert meghalni csak otthon lehet. Forradalmiságát felőrli a honvágy. Másikuk, Vereczky főhadnagy pedig, a hőstettet, pontosabban a virtust kergeti szüntelen. Ez lesz számára a legfontosabb, – míg le nem zuhan egy ötven láb magas hintáról. A forradalmak utáni, megváltozott történelmi időkhöz a tulajdonképpeni főhős, a racionalista Fiala János, mérnök-őrnagy, térképész, képes a legjobban alkalmazkodni: állást vállal a Pacific vasútnál. Bódy Gábor sajátosan archaizáló, olykor szándékoltan „hibásan” megfogalmazott levelezőlapja nemcsak a múlt századi magyar emigráció kevéssé ismert drámájáról tudósít, de arra is ösztönöz, hogy elgondolkodjunk a történelem kihívását különbözőképpen „megválaszoló” egyéni sorsokon. Talán lesz olyan néző is, akinek – az Amerikai anzixot látva – eszébe jutnak azok a szabadságharcosok is, akik nem emigráltak, akiket nem találtak meg Ráday perzekútorai, akik itthon maradtak. Lelkükben 48 eszméivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8219