KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A titkos ajtó

Köves Gábor

 

Szuperhősök és művészek: csodálatra méltó, excentrikus figurák. Egyaránt jól mutatnak a mozivásznon, előbbi például remekül fest, amint a felhőkarcolók felett köröz kezeslábasában, utóbbi pedig nem is lenne művészlélek, ha nem meztelenül szaladgálna a szabadban. Mindez persze durva és rosszindulatú leegyszerűsítés, mentségünkre szóljon azonban, hogy filmünk is éppen ezeket a szemrevaló, ám kissé elavult kliséket alkalmazza. A híres író és a híres író csodaszép feleségének története a gyászról szeretne szólni, az autóbalesetben elvesztett nagyfiúk elviselhetetlen hiányáról, az újrakezdés csődjéről, és az elvesztett gyerekek illúziójával kecsegtető kamaszról, aki bálványa, a híres író tanítványául, jobban mondva sofőrjéül szegődik a nyári szünidőre.

John Irving regényeivel valahogy mindig meggyűlt a baja a filmeseknek, mind a Garp szerint a világ, mind az Árvák hercege tisztességes, ám jóindulatú fanyalgással fogadott próbálkozások voltak, s bár Todd Williams ezúttal nem egy teljes Irving-regényt, hanem a Widow for One Year egyharmadát gyúrja filmmé, ugyanúgy elbukik, mint elődei. Ha eddig a túl nagy falat okozott gondot, most a túl kis falat okoz gondot. Ráadásul Jeff Bridges és Kim Basinger gyászoló házaspárja túlságosan is fotogén szenvedők, a történet helyszínéül szolgáló Long Island-i luxus-rezervátum reklámarcai, akikkel történhet bármilyen tragédia, biztosak lehetünk benne, hogy a rájuk váró pokol bézs színekkel lesz kitapétázva. Bridges és Basinger gyásza látványos, de egy cseppet sem meggyőző, a rendezői szándékok ellenére az az érzésünk támad, mintha ebben a magas sövényekkel védett festői környezetben a legnagyobb tragédia akkor következik be, ha felmond a kertész, kifogy a whiskey, vagy túlzott kalóriatartalmú étel kerül az asztalra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8249