KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Idiokrácia – Hülyék paradicsoma

Klág Dávid

Idiocracy – amerikai, 2006. Szereplők: Luke Wilson, Maya Rudolph. Rendező: Mike Judge. Forgalmazó: InterCom. 81 perc.

 

Milyen szerencse, hogy a DVD segítségével a dobozba zárt filmek is végül bemutatásra kerülhetnek. Mike Judge (Beavis & Butthead) filmjével a Twentieth Century Fox nem mostohán, hanem egyenesen gonoszul bánt: a tesztvetítések után a stúdió egy évig a fiókjában rejtegette, majd a bemutatót a legkisebb hírveréssel, hivatalos poszterek nélkül és az amerikai nagyvárosok elkerülésével ejtette csak meg, holott Judge előző filmje, az erős közepes Hivatali patkányok az Államokban olyan kultstátuszt ért el, ami garantálta volna a rajongók támogatását, így a kedvező bevételt is.

Valószínű, hogy a Fox csak a nagyobb üzleti érdekeit védte a kisebb feláldozásával: az Idiokrácia ugyanis egy bugyutának ható, de könyörtelen szatíra az ötszáz év alatt súlyosan elbrandesedő, elbutuló Egyesült Államokról, másodrendű, Woody Allen Hétalvójából már ismerős sztorival, de igazi márkák és franchise-ok felhasználásával.

Pedig a márkadominancia kifigurázása csak az egyik vaskosabb szelete a filmnek: Judge nem kíméli sem a szórakoztatóipart (2505 legjövedelmezőbb filmjét nemes egyszerűséggel Fenéknek hívják, és a szüzséje sem bonyolultabb), a politikát (az USA elnöke egy kétszeres pankrátorbajnok és pornósztár) vagy akár a jelenkori katonaságot sem, eszközeiben pedig képes úgy keverni a puhább gegeket a maró gúnnyal, hogy a kizárólag egyiket vagy másikat váró néző sem csalódik benne.

Extrák: kimaradt jelenetek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9153