KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Foxy Brown

Nagy V. Gergő

Foxy Brown – amerikai, 1973. Rendezte: Jack Hill. Szereplők: Pam Grier, Antonio Fargas. Forgalmazó: Fantasy Film. 91 perc.

 

Néhány jelenet a Túl a babák völgyénben, megalázó szerepek egy-két börtönös vadulásban, valamint némi titkárnői tapasztalat a szemétfilmeket gyártó AIP-nél – körülbelül ennyi volt Pam Grier háta mögött, amikor 1973-ban leforgatta a Coffyt, majd tíz hónapra rá az eredetileg folytatásnak készült Foxy Brownt. Az exploitation királynőjének kitüntető címét megalapozó fekete mozik közül az utóbbi már száz százalékig Grier imázsára épül – a James Bond-filmeket idéző főcímtől kezdve a filmzenén keresztül a záró premier plánig minden a hetvenes évek legdögösebb női főhősének dicséretét zengi.

A szokványos bűnügyi történetben Foxy szerelmét, a beépített drogrendőrt sikertelen plasztikai műtéte után szitává lövik egykori alvilági barátai, minekután a párductestű Grier, impresszív bájait latba vetve, bosszúhadjáratba kezd. A blaxploitation-mozik protagonistáitól Grier hősnőjét morálja különbözteti meg – jóllehet célja a véres és brutális bosszú, mégis hittel vallja, hogy az elnyomott feketék érdekében cselekszik és szolgáltat igazságot. A Coffy még ambivalensnek láttatta az önbíráskodást, a Foxy Brown azonban kevésbé differenciált, és ezzel összefüggésben a karakterábrázolás terén is alulteljesít. Sokkal inkább a szegénymozik hagyományos erényeivel vonzza magához a nézőt – gördülékeny történetvezetése, elődjénél is tempósabb, izgalmas szüzséje mellett kivált az erőszakjelenetek frontján mutatkozik erősnek (Foxy egyik kínzójának kivájja a szemét, másikat elevenen felgyújtja, és nem átall kasztrálni sem), ugyanakkor könnyedén dúsítja történetét komikus elemekkel – a szadista tanyasi „fiúk” szcénája vagy a leszbikus bárban zajló, lenyűgöző bunyójelenet bővelkedik a rendező korai munkáit (Spider Baby; Big Doll House) is jellemző bizarr humorban.

Extrák: Előzetes; filmográfiák; ajánló.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9906