KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/augusztus
• Székely Gabriella: Az arany ára Beszélgetés Bereményi Gézával
• Koltai Tamás: Házasság magyar módra A menyasszony gyönyörű volt
• Koltai Ágnes: Hallgat a mély A Balázs Béla Stúdióról
• Forgách Péter: Epizódok M. F. tanár úr életéből Részletek Forgách Péter Mérei ferenc-portréfilmjéből
• Böszörményi Géza: Rémálom és valóság Woody Allen stílusában
• Kovács István: Eltékozolt történelem Beszélgetés Janusz Zaorskival
• Zaorski Janusz: Eltékozolt történelem Beszélgetés Janusz Zaorskival
A FILMVILÁG MOZIJA
• Bikácsy Gergely: A halál munkában Mentse, aki tudja (az életét)

• Klaniczay Gábor: David Bowie a filmvásznon
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Madárka
• Nagy Zsolt: Szökevényvonat
• Gáti Péter: Az ördög jobb és bal keze
• Báron György: Váratlan szerelem
• Schreiber László: Hajsza szárazon és vizen
• Kabai József: Az aranylánc

• Révész László: Videoművészet – a videotechnika csukamájolaja

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Wilbur öngyilkos akar lenni

Köves Gábor

 

Némi fanyalgással mondom: ott tartunk, hogy se közel, se távol egy ehhez foghatóan tisztességes, érzéssel szórakoztató mozifilm. Úgy irigylem a dán filmgyártást, ahogy csak kis ország irigyelhet valamit egy másik kis országtól, momentán azt a magabiztosságot, amivel a dánok immár napirendre térve a Dogma egyszeri nagy pukkanása felett, megtanultak tisztességes közönségfilmeket, színvonalas giccset, édesbús romantikus vígjátékot készíteni. Lone Scherfig rendezőnő csúcsformában van. Úgy szórakoztat, hogy közben nem megy le kutyába, és a néző is emberi méltóságával távozhat a moziból. Ha nem lenne nyilvánvaló: ez nem csekély érdem, a rideg valóság és a szivárványos mese fogyasztható kevercséhez csak kevesen értenek, ez a rendezőnő viszont igen. Legfrissebb dramédiáján persze ott találhatunk fogást, ahol csak kedvünk tartja: főhőse, Wilbur sportszerűen kísérletezik az öngyilkossággal, ami, mármint a kis híján tragédiával végződő kísérletek, mintha csak egy bohém figura bolondos rögeszméjének megnyilvánulásai volnának. Aztán ott van a mindent megbocsátó, buddha-nyugalmú, a racionalitást megtestesítő báty, a testvéri szeretet és önfeláldozás szobra, romantikus szálként pedig a maga szigetországi módján bájos, kislányát egyedül nevelgető, szánni való tündérke. Na meg a családi örökség, a sarki könyvesbolt, ez a családi összetartozást szimbolizáló ódon fészek, az idétlenül vicces korházi alkalmazottak, a lágy hóesés, szerelem és tragédia, effélék. Rejtély, hogy hogyan lehet mindebből jól kijönni, az ilyen tanácstalan pillanatokban jönnek kapóra az olyan biztos magyarázatok, mint a pontos arányérzék, a biztos ízlés és a megnyerő színészi játék. Látszólag nincs titok, a recept ott virít a filmvásznon, mintha mi sem lenne egyszerűbb. Bárcsak így lenne!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1955