KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/augusztus
• Székely Gabriella: Az arany ára Beszélgetés Bereményi Gézával
• Koltai Tamás: Házasság magyar módra A menyasszony gyönyörű volt
• Koltai Ágnes: Hallgat a mély A Balázs Béla Stúdióról
• Forgách Péter: Epizódok M. F. tanár úr életéből Részletek Forgách Péter Mérei ferenc-portréfilmjéből
• Böszörményi Géza: Rémálom és valóság Woody Allen stílusában
• Kovács István: Eltékozolt történelem Beszélgetés Janusz Zaorskival
• Zaorski Janusz: Eltékozolt történelem Beszélgetés Janusz Zaorskival
A FILMVILÁG MOZIJA
• Bikácsy Gergely: A halál munkában Mentse, aki tudja (az életét)

• Klaniczay Gábor: David Bowie a filmvásznon
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Madárka
• Nagy Zsolt: Szökevényvonat
• Gáti Péter: Az ördög jobb és bal keze
• Báron György: Váratlan szerelem
• Schreiber László: Hajsza szárazon és vizen
• Kabai József: Az aranylánc

• Révész László: Videoművészet – a videotechnika csukamájolaja

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gengszterek gengsztere

Pápai Zsolt

 

Az elmúlt években a brit gengszterfilm hirtelen támadt neoreneszánsza izgalmas művek sorát hajtotta be a szerencsésebb országokban a mozikba: az egekig magasztalt Guy Ritchie munkái mellett a Fast Food, a Circus, a Kiss Kiss Bang Bang, a Sexy Beast mind-mind figyelemre méltó darab.

Valamennyi közül a tavaly készült, nálunk csak videón terített Gengszterek gengsztere az egyik legsikeresebb. A film a hatvanas évek végén játszódó, kacifántosan alakuló karriertörténet a főnöke hatalmára éhes, ambiciózus és leleményes, eszközeiben nem válogatós maffiózójelöltről. A most debütáló Paul McGuigan klasszikusokon iskolázott rendező, aki úgy forgatta minden ízében modern művét, hogy közben nem ült fel a legújabb trendeknek. A direktor a nagy múltú brit gengszterfilm hagyományából két kulcsműre támaszkodik: Mike Hodges Get Carterével az önnön korlátoltságukba szédült hősök galériája, Peter Medak Kray fivérekével pedig a precíz és aprólékosan rekonstruált miliőrajz rokonítja opusát. McGuigan fél szemmel persze az amerikai mozira is figyel, azonban – ellentétben annyi kortársával – az ottani minták közül nem Tarantino, inkább John Boorman és Brian DePalma klasszikusai ihletik meg: A játéknak vége és A sebhelyesarcú néhány motívuma és történetépítkezésének fordulatai félreérthetetlenül jelen vannak a Gengszterek gengszterében.

A vizuális csemegékkel (nagylátószög, többszörösen osztott vászon, többszörös expozíció stb.) megtalpalt film igazi erénye, hogy a trükkök nem telepszenek rá az építményre, a rendező kizárólag akkor él a finom formalista megoldásokkal, amikor a struktúrát nem sérti velük. A Gengszterek gengsztere így nem szimpla formamutatvány, sokkal több annál: alapvetően színészközpontú munka, melyben a parádés alakításoknak jut a főszerep. A mozi talán egyetlen hibája csöppet elnagyolt, a második felében felhíguló szerkezete. McGuigan meséje a bűnről azonban e hibáival együtt is az év egyik meglepetésfilmje lehet nálunk. A Gengszterek gengsztere aprócska gyöngyszem, de valódi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3451