KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/augusztus
• Székely Gabriella: Az arany ára Beszélgetés Bereményi Gézával
• Koltai Tamás: Házasság magyar módra A menyasszony gyönyörű volt
• Koltai Ágnes: Hallgat a mély A Balázs Béla Stúdióról
• Forgách Péter: Epizódok M. F. tanár úr életéből Részletek Forgách Péter Mérei ferenc-portréfilmjéből
• Böszörményi Géza: Rémálom és valóság Woody Allen stílusában
• Kovács István: Eltékozolt történelem Beszélgetés Janusz Zaorskival
• Zaorski Janusz: Eltékozolt történelem Beszélgetés Janusz Zaorskival
A FILMVILÁG MOZIJA
• Bikácsy Gergely: A halál munkában Mentse, aki tudja (az életét)

• Klaniczay Gábor: David Bowie a filmvásznon
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Madárka
• Nagy Zsolt: Szökevényvonat
• Gáti Péter: Az ördög jobb és bal keze
• Báron György: Váratlan szerelem
• Schreiber László: Hajsza szárazon és vizen
• Kabai József: Az aranylánc

• Révész László: Videoművészet – a videotechnika csukamájolaja

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Eső előtt

Gelencsér Gábor

A Boszniából visszatért fotóriporter összetépi kivégzést ábrázoló fényképsorozatát. Valamilyen szenzációs témára várt, amikor az egyik katona kiemelt egy foglyot a sorból, és a fényképezőgép objektíve előtt egyszerűen főbe lőtte.

A felelősségre, a kívülállás, a semlegesség lehetetlenségére utal a jelenet, s nemcsak a szenzációhajhász fotósok érezhetik találva magukat, hanem a politikusoktól a TV-híradók közönségéig mi, nézők valamennyien. Hiszen a három éve tartó balkáni háborúban – amelyet a film nem történeti eseményként, inkább egyfajta pusztító és megmagyarázhatatlan, végtelenített körforgású negatív teremtés-mítoszként ábrázol – végletesen összekeveredett a segítő szándék a tehetetlenséggel, a jó értelemben vett informálás a tudatos belpolitikai sokk-pedagógiával („Bezzeg nálunk béke van!”), a drámai hitelesség a hírklippek borzalom-penzumával.

Egy másik képsor a harcok – az előbb felidézett jelenetből sem hiányzó – abszurditását ábrázolja. Az előkelő londoni étteremben szóváltás kezdődik az egyik pincér és egy elegáns, szakállas idegen között. A vendégek számára ismeretlen szláv nyelven beszélnek. A betolakodó egyre durvábban provokálja a megszeppent fiút, már mindenki rájuk figyel. Kitör a botrány; a férfi bankjegyeket hajigál a vélhetően közös ügyüket eláruló vagy csupán az idegen állam alkalmazottaként személyiségét és elveit feladó honfitársához. Összeverekednek; a férfit kidobják, a pincért elbocsájtják, néhány vendég felháborodottan távozik. Kis idő múlva az idegen visszatér, és lemészárolja a fél vendéglőt. A helyzet abszurditása abban rejlik, hogy a jelenet eredendően válófélben lévő házastársak feszült vitájáról szól – gyerekük születik, képesek-e együtt élni –; a volt férjjel is végző golyózápor csak mintegy a háttérből, a civilizált, európai ember számára valamiféle érthetetlen, kiszámíthatatlan, távoli konfliktusból csap le és zúzza szét az érinthetetlennek hitt, féltve őrzött magánvilágot.

Milco Mancsevszki macedón rendező angol és francia koprodukcióban készült, a tavalyi velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán-díjat nyert munkájában a mindenkori háborúk abszurd víziója sajnos a macedón környezetben forgatott bántóan „színes, szélesvásznú” képekkel keveredik; a három epizódból álló, önmagába visszatérő, ügyesen szerkesztett történetet meglehetősen szimpla lélektani motívumok kísérik. A film többségében súlytalan megoldásai közül igen nehéz kiszemezni az értékes gondolatokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=888