KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felelősségünk teljes tudatában

Barotányi Zoltán

 

Szép az élet, csak szomszédai ne volnának az embernek. Eme velős tanulság lengi körül Alan J. Pakula veterán rendező pszichomotoros-depressziós-tercier thrillerét, mely meggyőzően szól a yuppie-életforma setét oldalairól. Filmünk meglepően ostoba főszereplője (bizonyos Richard) családos ember, pofás reklámzenéket komponál nyilvánvalóan elmebeteg megrendelők számára, éli a debilek nyugodt, ám méltóságteljes életét, míg a forgatókönyvírók meg nem elégelik a tespedést. Megérkezik téboly-pléhboy gonosz szomszéd, és megkezdődik a család módszeres behálózása. Először csak beetetés, mint a halaknál – röppennek a tízezer dollárok –, ám kisvártatva használatba kerül a nagyobb csalétek, aranytorkú nordikus démon képében. A méla Richard végül – vesztére – enged a csábításnak, s rögvest egy kényelmetlen börtönben találja magát, egy baseballütő nem rendeltetésszerű használatának vádjával. A néző már elégedetten dörzsöli a tenyerét – végre egy hülye elnyeri méltó büntetését – mikor az óvatlanul kiengedett Ricsi rájön, hogy állítólagos áldozata, Kay még mindig él, sőt, menet közben megnyerte a helybéli Ki Mit Tud-ot. A siker jutalmaként persze őt is agyonütik – megelőzve ezzel a magyar popzenei maffiát –, de Ricsinket már ez sem tudja letörni. Jön, s mit lát: velejéig negatív „pszichosztatikus” töltésű gonosztevőnket „kisütik” egy bizonyos, már fent is emlegetett sporteszközzel. Szikra a szembe, vér a dunyhára, pénz az ablakba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1303