KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Underworld

Kovács Marcell

 

A Rómeó és Júlia sikere megmutatta, hogy a lemeziparral szoros összefogásban bizony nem lehetetlen poros kötelező olvasmányok filmváltozatával becsalogatni a fiatalságot a moziba. Az Öld meg Rómeót! az újabb piackutatási eredményeken felbátorodva már a hip-hop/r’n’b-fogyasztók alcsoportjára fókuszált, most pedig a cyber-gótika bűvöletében felcseperedők is megkapják végre, ami jár: az új szériás farkasemberfiú és a fejvadász vámpírlány szerelmének történetét egy kis éji robotmetál-zene kíséretében.

A soundtrack ebben a műfajban a filmmel egyenrangú termék, ezért meglepő az az MTV-horror gyakorlatától idegen, már-már szégyellős visszafogottság, amellyel a nem kis odafigyeléssel verbuvált zenészválogatott produkcióját kezeli a film. Nincs hivalkodó lemezbolti jelenet, mint a Drakula 2000-ben, és nincsenek rocksztár figurák sem a Kárhozottak királynője mintájára, sőt tulajdonképpen alig szól a rock, pedig a szereplők egytől-egyig úgy festenek, mint a dekoratívan drogfüggő tinibálványok, a vámpír csapat kapitánya például kimondottan egy Marilyn Manson emlőin nevelkedett Jim Morrisonra emlékeztet. Az Underworldben nem a zene, de nem is a vámpírok vs. vérfarkasok képregénysztori játssza a főszerepet, hanem az alkotókra a kelleténél kicsivel nagyobb hatást gyakorló kortárs divatfilmek. A képlet nem túlságosan rafinált: A holló gyászos hangulatú, kék-fekete háttere előtt a Penge high-tech vámpírjai mátrixos flikk-flakkokat mutatnak be. A közepes költségvetés és a bumfordi digitális animáció dacára az atmoszférára nem lehet panasz, az akcionista felfogás azonban becsapós módon csak a nyitójelenetben és a végső leszámolás során érvényesül. A kettő között a pókerarcú szerelmesek vérszegény románca és a vámpír-nemzetség zavaros belviszálya untat halálra, vigasztalást csak a budapesti éjszaka képei jelentenek, meg a vérszívó dámának öltözött Görög Zita, de őt pillanatok alatt felfalják a farkasemberek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1893