KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülő osztály

Köves Gábor

 

„Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek!” – A repülő osztály legfrissebb feldolgozása Erich Kästner saját szavait használja mottójául, mintegy ígéretet téve ezzel, hogy szellemében hű marad Kästner klasszikus ifjúsági regényének finom humorral és mély együttérzéssel átszőtt, derűs-szomorú világához. Annál is inkább érdekesnek tűnik a vállalkozás, mivel Jonathant, a regény dickensi, árva kis hősét a Lufthansa menetrendszerinti járata repíti tanulmányai új helyszínére, tehát nemcsak időben, hanem térben is eltávolodunk az eredetitől, amikor a harmincas évek Hamburgja helyett az egyesült Németország keleti nagyvárosába, Lipcsébe érkezünk. Szerencsés esetben mindez jelenthetné azt is, hogy az internátusi gyerekek története igazi mai történetté válik, melyben nem csak a baseballsapkák állása és a háttérben feltűnő autópark utalna a jelen állapotokra, hanem a gyerekszereplők konfliktusai, az őket körülvevő elvadult világ ridegsége is. Igazán nem valamiféle vad realizmust, könyörtelen nihilt szeretnénk számon kérni ezen a 2002-es keltezésű mesefilmen, pusztán csak a „szomorúság” és „szerencsétlenség” őszintébb ábrázolását hiányoljuk. Meglehet persze, hogy a mi elvárásaink a túlzóak, és annak kéne szeretnünk ezt A repülő osztály adaptációt, ami: nevezetesen egy ártalmatlan, export-képes, ifjúsági tévéjátéknak. Mégis, talán éppen Kästner kölcsönvett szép szavai hatására a Négyszáz csapás és a Zsebpénz Truffaut-jához hasonló érzékenységű filmest szerettünk volna a rendezői székben látni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1917