KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Chouchou

Kis Anna

Egy fiatal bevándorló csupa szerencsés kimenetelű hányattatásai Párizsban, a végén mámorban úszó esküvői hacacáréval, már ahogy annak egy klasszikus vígjátékban lennie kell. Kevésbé szokványos viszont, hogy a film forradalmian bánik finnyás társadalmaink kényes témáival: a naivan hazudozó arab bevándorlót mindenütt tárt karokkal fogadják, munkája is lesz rögvest, ahol ráadásul valós identitását is kibontakoztathatja. Chouchou (a komikus múlttal rendelkező Gad Elmaleh alakításában) nem csak homoszexuális, de travesztita is. Munkahelyein mademoiselle-ként éli az életét, amit mindenki a legnagyobb természetességgel fogad, a pszichológus munkaadótól kezdve a páciensekig, illetve Chouchou jövendőbelijének látszólag konzervatív szüleiig. Nem bánja az útját egyengető, jóságos Leon atya sem (később lazán áldását adja a homoszexuális esküvőre), és a film már-már idilli társadalmában még azt sem veti ki falai közül az egyház, akinek elfojtott szexualitása csábító Szűz Mária jelenésekben ölt testet. Nem az a vívmány, persze, hogy ezek a kérdések ilyen megközelítésben szerepelnek, hanem az, hogy maga a megközelítés nem fennen lobogtatott témája a filmnek, mintegy mellékes, magától értetődő. 

Akkor viszont miről van szó? Mert magán a történeten elég felszínesen csúszunk végig, és vígjáték helyett inkább önálló kis kabarébetétek láncolatát kapjuk. Ehhez viszont nem elég jók a humoristák, és főképp a humorszerzők. Néhány kellemes és szívet melengető jelenet mellett hemzseg a fárasztó, sokszor az ostobaság határát messze átlépő humor. Dramaturgiai szempontból ingatag lábakon áll a szerkesztés: sok kérdés sután megválaszolatlan marad, hiányoznak a hangsúlyok, zavaróak a főszál-mellékszál aránytalanságok. Ennek eredményeképpen döcög, sokhelyütt unalmas a film. Szemlátomást a rendező a főhős komikai tehetségére és a travesztita showműsor betétszámaira épített volna: az előbbi kevés, az utóbbi sok. A Chouchou nem egy jó film, de szeretni azért lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1959